A fizioterápia kulcsszerepet játszik a mozgásszervi rendellenességek megelőzésében és kezelésében gyermekkorban, ezáltal a felnőttkori fájdalmak megelőzésében is. A csökkent fizikai aktivitás és a megnövekedett energiafelvétel hatására nő az elhízás, a rossz testtartás és más funkcionális rendellenességek előfordulása a gyermekpopulációban. Akár 42% -uknál a megelőző vizsgálatok során rossz testtartást állapítanak meg.

A gyermekorvos gyakran az első, aki észreveszi a problémákat, és javasolja a fizioterapeuta felkeresését. A vizsgálatok során ellenőrzik, hogyan fejlődik a gyermek mozgásban – a csecsemőknél figyelik, hogy helyesen fordulnak-e, emelik-e a fejüket és hasonlók. Az idősebb gyermekeknél a testtartást és a helyes mozgást értékelik.

Fizioterápia újszülött korban

Kockázatos, különösen koraszülött újszülötteknél a fizioterápia alapvető fontosságú. Segít időben felismerni, hogy a gyermek megfelelően fejlődik-e, és szükség esetén azonnal megkezdik a gyógytornát – ideális esetben már három hónapos kor előtt. Speciális módszereket alkalmaznak, amelyek támogatják a mozgás természetes fejlődését, például a Vojta-módszert. Fontos figyelni, hogyan tartja a testét a gyermek, hogyan mozog és hogyan reagál – ezek a jelek segíthetnek megállapítani, hogy minden rendben van-e.

Fizioterápia csecsemő- és totyogókorban

Ebben az időszakban a fizioterápia az aszimmetriák, a mozgásfejlődés és a felállás késésének, az izomtónus zavarainak (hipotónia/hipertónia) és az ideg-izom koordináció problémáinak kezelésére összpontosít. Gyakori probléma például a rosszul fejlődött csípőízület (csípődiszplázia).

Az alkalmazott fizioterápiás módszerek közé tartozik a Vojta-módszer vagy a Bobath-koncept, amelynek célja a minőségi mozgásminták támogatása – hogy a gyermek helyesen forduljon, üljön, mászzon vagy járjon. A terápia elengedhetetlen része a szülők oktatása a helyes gyermekkezelésről (ún. „handling”), mivel az otthoni gyakorlatok kulcsszerepet játszanak a kezelés hatékonyságában.

Fizioterápia óvodás- és iskoláskorban

Óvodás- és iskoláskorban a fizioterápia elsősorban a rossz testtartásra, beleértve a skoliózisos testtartást, illetve a járászavarokra (pl. alsó végtagok befelé fordulása, lúdtalp stb.) összpontosít. Megjelenhetnek ideg-izom betegségek is, amelyek motoros fejlődési késést okozhatnak (pl. botlás, fáradékonyság).

A lábboltozat kialakulása természetes 5–6 éves korig. Az ortopédiai talpbetétek támogatása általában nem szükséges, ha nem deformitásról van szó. Sokkal többet segít a talpak stimulálása – például mezítlábas járás vagy masszázslabdás gyakorlatok.

A gyakorlatok játékosan, mozgás formájában zajlanak. Használnak például egyensúlyozó eszközöket, mászást, különféle stabilizációs gyakorlatokat vagy speciális módszereket a mély stabilizációs rendszer erősítésére. Kulcsszerepet játszik a szülők aktív bevonása, akik rendszeresen gyakorolnak a gyermekkel otthoni környezetben. Figyelmet kell fordítani a mindennapi tevékenységekre is – iskolai ülés, alvási testhelyzet, iskolatáska kiválasztása, sport, lábbeli stb.